Palackos víz, ásványvíz, csapvíz vagy tisztított víz?

Folyamatosan felmerül a kérdés, hogy melyik víz az egészségesebb? Elsőre egyszerűnek tűnhet, de ha utánaolvasunk akármelyiknek, akkor nagyon ellentétes infókhoz juthatunk.

csapviz

Néhány évtizede a magyar lakosság többsége csapvizet vagy az abból készített szódavizet ivott. Sőt sokan még ma is azt isszák, hiszen minden háztartásban és szinte ingyen (0,5-1Ft /l) megtalálható. Ráadásul a vízügyi hatóságok hivatalos közleményei szerint sem veszélyes az egészségre a magyar csapvíz, sőt vízügyi szakemberek is gyakran nyilatkozzák, hogy szinte ásványvíz minőségű vizet szolgáltatunk hálózati víz formájában

Ezzel párhuzamosan, azonban egyes területeken bizonyos – egészségre ártalmas, mint pl. ammónia, nitrátok, ólom, stb… – összetevők a megengedett határértékeket meghaladják – így érdemes lakhelyünk szerint is tájékozódni, hogy adott területen milyenek a hivatalos határértékek. E mellett pedig nem hivatalosan is terjengnek olyan rémhírek, hogy bizonyos hormonhatású vegyületeket – amik az egyes gyógyszerekből származnak – nem tudnak kiszűrni a szennyvízből – így visszakerül a hálózatba. Sokan meg vannak győződve e felől és ennek tudják be a korunkban gyakori meddőséget és egyéb megjelenő, elsősorban hormonzavarral kapcsolatos betegségeket. Nincs tudomásunk ilyen vízügyi vizsgálatról, így csak remélni tudjuk, hogy ezek csak rémhírek. Ami viszont tény, hogy a magyar vízhálózatban még mindig sok a régi típusú, un. eternitcső. Az eternitcsöveket az 1980-as évek előtt gyakran használták víznyomó- és csatorna csőnek is, mert gazdaságos volt az előállítása. Sajnos csak később derült ki róla, hogy a cementből és az azbesztből készített eternit, rendkívül veszélyes az emberi szervezetre -így mára betiltották minden formában a felhasználását. Veszélyes anyagnak lett minősítve. Ma már mindenhol új kivitelezésnél KPE, azaz műanyag csöveket használnak, de nagyon kívánatos lenne, ha a régi eternitcsöveket is kicserélnék folyamatosan. Sajnos még mindig előfordul, hogy úgy újítanak fel útburkolatokat, hogy alatta érintetlenül hagyják ezeket a régen cserére érett közműveket 🙁

viz-eloregedett-vascso

Valamint a fogyasztói oldal hálózati vezetékei is lehetnek egészségre ártalmas állapotban. Vannak olyan “felújítások”, hogy a földben és akár a falban lévő víz, csatorna és villanyvezetékekhez nem nyúlnak hozzá 🙁 Elegendő csak burkolatot és új sarokszelepeket cserélni. Kívülről minden felújítottnak tűnik, de a szép burkolat alatt az elavult csőhálózat egyrészt potenciális hibaforrás, másrészt – a jellemzően korrodált vascső belső felülete egészségre ártalmas un. mikrofilm képződhet. Ez a mikroorganizmusok által rárakódott filmréteg, különösen kevésbé használt csőszakaszok esetén veszélyesebb az egészségre. Többek között utóbbi probléma miatt is klórozza a vízműszolgáltató a hálózati vizet. Azonban a klór élő szervezetre gyakorolt sterilizáló hatása szintén aggodalmakat szülhet. Vajon a mikroorganizmusokat elpusztító klór, nem ártalmas-e egyéb élőlényekre, mint pl. ránk, emberekre, ill. a bennünk lévő élő szövetekre, sejtekre? Sőt a vascsöveken kívül nagyon sok helyen még ennél is veszélyesebb ólomcsövek mérgezik a háztartásokat. Ez a probléma a klórozástól sem javul meg 🙁

A fentiek miatt nem csoda, hogy a lakosság egyre nagyobb része a palackozott vizek felé fordult. A fejlettebb nyugati világ a 1990-es évektől, hazánk a 2000-es évektől kezdődően kezdte el vásárolni fogyasztási célra a palackozott vizeket, nagyobb mennyiségben. Az első időszakban főleg a szénsavas, később a szénsavmentes ásványvizek lettek a favoritok. Hazánkban a 90-es években 3l volt az átlag éves fogyasztás, ami napjainkra kb. 150 literre növekedett, ami 50-szeres növekedés. Sokan ezt az óriási növekedést, első sorban az USÁ-ból induló “nagy ásványvíz átverésnek” tulajdonítanak. Azaz a nemzetközi óriásvállalatok ügyes marketing-kommunikációval elérték, hogy az addig értéktelen vízből óriási árréssel rendelkező prémium terméket állítottak elő. Ezért a palackozott vizek (ásványvizek, oxigénnel dúsított vizek, babavizek, ízesített ásványvizek, stb…) a kezdeti prémium kategóriából napjainkra tömegtermékké változott.

viz-pet-hulladek

A fejenként 150l /év vizet 100 db 1,5 l űrtartalmú egyszer használatos, gyakorlatilag eldobható PET palackba “csomagolják”. Ez egy 4 fős család esetén már évi 400 db eldobható műanyag palack. Az EU által kezdeményezett újrahasznosítási kezdeményezések sem eredményezik sajnos automatikusan, a 100%-os újrahasznosítást 🙁 További negatív hatása a palackozott vizeknek a kitermelés helyéről a fogyasztás helyére való szállítása, ami v.milyen teherszállításra alkalmas járművel (pl.kamionnal) történik. Ez önmagában megdrágítja a “termék” előállítási költségét, ami megjelenik a végső fogyasztói árban, ráadásul az “utaztatás” másik negatív hatása a föld globális felmelegedéséhez is hozzájáruló, a járművek károsanyag kibocsátása. A fenti környezetre gyakorolt negatív hatásai miatt, az EU jelenleg az eldobható műanyag palackok tiltását tűzte ki céljául. Ezért várhatóan e helyett újabb tárolási formákat fognak majd alkalmazni. Valamint a szállítás mellett, nem elhanyagolható jellemző, hogy a palackozott ásványvizünk a kitermelés idejétől, egy műanyag palackban várja a fogyasztás idejét. Ez általában több hónap. Vajon a műanyag palackból a tiszta víz semmilyen anyagot nem fog kioldani? Tény, hogy a palackozott vizeket nem a fogyasztási helyen és időben, hanem a kitermelés helyén és idejében, azaz frissen ellenőrzik. Tehát a palackozott vizek sem tűnnek hosszú távon egészséges vízforrásnak 🙁

Jó lenne, ha a gyakorlatilag ingyen elérhető és szinte ásványvíz minőségű vezetékes vizünkből v.milyen módon elő tudnánk állítani az egészségünkre kevésbé veszélyes vizet! Erre az időszerű igényre több megoldás is született már, amiknek közös jellemzője, hogy a vezetékes vizet egy szűrőrendszeren keresztül megtisztítják és ez a szűrt víz lesz a végeredmény. Ezek mindegyike a látható apróbb méretű fizikai szennyeződésektől is és további sorba kötött szűrővel, ill. szűrőkkel a legapróbb (szabad szemmel sem látható,néhány mikron) méretű szennyeződésektől is megszabadítják a vizet. Ezek a szűrőberendezések általában 2-3 szűrőegységgel rendelkeznek és olcsó árukhoz képest elég jó mértékben szűrik meg a vizet.

ro-vizszuro

Az alap szűrőrendszereknél jobb minőségű vízszűrési technológia a fordított ozmózis elvén működő víztisztító, ami az előbbi vízszűrőegységek mellett egy extra RO-szűrő-membránt is tartalmaz. Ennek hátránya viszont, hogy nagyon lassan tudja megszűrni a vizet – így általában egy kiegészítő tartállyal látják el őket, amivel 5l szűrt vizet tudunk egyszerre felhasználni. Hátránya, hogy ezáltal nagyobb helyigénnyel rendelkezik, de a mosogató alsó szekrényébe szerelve ott nem lesz szem előtt. Jellemzője, hogy a vízből gyakorlatilag minden összetevőt kiszűr. Ez egyrészt jó eredmény, másrészt viszont az ásványi sók eltávolításával már nem mondható el, hogy ásványvíz-minőséget kapunk eredményül. Ráadásul az így nyert víz közvetlen vízfogyasztásra kevésbé alkalmas, mert a mindentől megszabadított un. telítetlen víz a szánk nyálkahártyáján lévő lepedéket azonnal oldja, ami kesernyés ízt kölcsönöz az eredetileg íztelen vizünknek. Ha főzésre, teának használjuk fel vagy pl. néhány csepp citromlével telítjük ezt a szűrt vizet, akkor természetesen ez a kesernyés íz nem fog megjelenni. Ha közvetlen vízfogyasztásra mégis szeretnénk használni, akkor egy un. utósózó egységgel kell kiegészíteni, ami általában külön rendelhető opció.

vizgep

A fenti szűrőrendszerek mellett párhuzamosan megjelentek korszerűbb vízszűrő gépek is, amik sokkal kisebbek, szebbek és nem utolsó sorban mikroprocesszor által felügyelt paraméterek alapján állítja elő az előre beállított – szinte ásványvíz minőségű, vizet. A fenti szűrőrendszerek jó tulajdonságai mellett további technológiák alkalmazásával elérték, hogy a legjobb palackozott vizekhez hasonló minőségű vizet állítsanak elő, így ezt méltán nevezhetjük házilag előállított ásványvíznek is. Az így nyert víz közvetlen (ivóvíz, babavíz) és közvetett (teavíz, főzés) fogyasztásra is alkalmas.

Azonban fontos megjegyezni, hogy minél komplexebb egy vízszűrő berendezés vagy ásványvíz készítő vízszűrő gép, annál fontosabb annak karbantartása is. Tehát az egyszeri beszerzési árán felül időszakos – általában éves karbantartási költséggel is kell számolni. Hisz a vízszűréshez használt szűrők előbb, utóbb telítődnek, elhasználódnak – így ezeket időben cserélni szükséges, hogy állandó és egészségre ártalmatlan minőségű vizünk legyen.