Melyik a legjobb fűtés?

Gyakran visszatérő kérdés egy új családi ház építésekor, hogy milyen fűtési rendszer a legjobb? Elsőre kijelenthető, hogy erre nincs egyértelmű válasz. Több egyedi körülménytől függhet, ami egyrészt az épülettel, másrészt a felhasználótól függően.

Az épülettel kapcsolatosan fontos, hogy földrajzilag hol helyezkedik el, milyen a tájolása, benapozottsága, hőszigetelése, mérete, belmagassága, szintek száma és jellege. Valamint fontos, hogy a felhasználónak milyen a komfort igénye, hőigénye, hőtűrő képessége, vannak-e speciális vezérlési igényei, elvárásai, mennyire fontos számára a környezet védelme, milyen fokú releváns ismeretekkel rendelkezik, ragaszkodik-e a jól ismert márkák által gyártott termékekhez vagy kevésbé ismert, esetleg “noname” termékektől sem zárkózik el és nem utolsó sorban erre mennyi anyagi forrást tud áldozni.

A fűtési rendszerek általában egy hőtermelő és egy hőleadó részből állnak. A hőleadó egy családi házban lehet radiátor, padló-, fal- és mennyezetfűtés. A radiátorok kivitelezése gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb, mint ha felületfűtést terveznénk. A padló-, fal- és mennyezetfűtés jóval körülményesebb kivitelezni. Alaposabb tervezést igényel, precíz technológiát kell követni a telepítésnél, nagy mennyiségű csövet kell letekerni, 5˙C alatt nem ajánlott a kivitelezése, ezért a cső anyagdíja is és a kivitelezés munkadíja is jóval drágább lesz! Azonban ezért egy jóval nagyobb hőátadási felületet nyerünk, ami egyrészt komfortosabb érzetet kelt, mert nem lesz akkora hőingadozás, valamint sokkal gazdaságosabb fenntartási költséget, mert a legmodernebb hőtermelők (kazánok, hőszivattyúk) kifejezetten alacsony fűtővíz előállításánál működnek jó hatásfokkal, ezáltal gazdaságosabban.

Újabban megjelentek a fűtőkábelek és fűtőfóliák is a kínálatban olcsó telepítést és intelligens, ezáltal gazdaságos üzemet ígérve. Mivel ezek elektromos ellenállás alapon működnek – így a gáznál jóval magasabb energiaárat fogunk érte fizetni, amennyiben fennmarad a jelenlegi energiaár-politika. Valamint még csak sejthető, hogy a lefektetett nagy felületű elektromos kábelhálózat, nagy mennyiségű elektroszmogot és erős mágneses teret állít elő a lakásunk minden pontján, ami feltehetően egészségre ártalmas melléktermék.

E mellett léteznek még egyéb fűtésre is alkalmas klímával, fain-coillal és csak légtechnikai kaloriferekkel való fűtési hőleadók is, de ezek családi házakba kevésbé javasoltak. Irodákba, nyaralókba, speciális esetekben jó megoldások lehetnek. Kandallók, hősugárzók pedig csak kiegészítő vagy alternatív fűtéshez ajánlhatók.

Egy új családi háznál a legjobb hőtermelők lehetnek: kondenzációs gázkazán, levegő-vizes /víz-vizes /talajkollektoros /talajszondás hőszivattyú és akár faelgázosító vagy akár vegyes tüzelésű kazán is. Szakmai körökben is óriási vita, hogy ár-érték arányban melyik a leggazdaságosabb, amit az okoz, hogy a jobb hatásfokúak általában magasabb bekerülésű költségűek, ill. karbantartásigényük is magasabb. Így ami elsőre olcsónak tűnhet, az idő múlásával drágább fenntartásával átfordulhat a drágább kategóriába.

A vegyes tüzelésű kazán jó választás lehet olyan vidéki helyszínen, ahol saját vagy olcsó fával tüzelhetünk. A faelgázosítónak már sokkal igényesebb és extra alacsony nedvességű faanyagra van szüksége a megfelelő működéshez. Ezek a kazánok magas hőmérsékletű fűtési vizet állítanak elő – radiátoros hőleadókhoz jó párosítás. Ha felületfűtéshez is használjuk, akkor mindenképpen keverni kell a fűtési vizet a visszatérő fűtési vízzel, így a hatásfok e miatt csökkenni fog. Közbülső puffertároló beépítése a hőtermelő és a hőleadó közé feltétlen ajánlott.

Talán a legelterjedtebb hőleadó a kondenzációs gázkazán, amely új telepítés esetén min. 86%-os hatásfokkal rendelkezik az új ErP direktívának is köszönhetően. A fűtésből visszaérkező kihűlt víz segítségével kinyeri az égéstermék (el)vezetőn távozó égéstermék hőtartalmának jó részét, így alacsonyabb égésterméket engedünk ki a “kéményen” keresztül a szabadba. Azonban ennek alapvető feltétele, hogy alacsonyabb fűtési visszatérő hőmérsékletű fűtővíz térjen vissza a hőleadóktól. Azaz a jobb hatásfok miatt előnyösebbek a felületfűtések, mint padlófűtés, falfűtés, esetleg mennyezeti fűtés. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább törekedni kell arra, hogy a radiátorokat túlméretezzük az alacsonyabb visszatérő hőmérséklet és végső soron gazdaságosabb fűtés miatt.

Újabban egyre többen érdeklődnek villanykazán, elektromos kazán iránt. Ez egy működőképes alternatíva lehet, mert nincs a gáznál megszokott kiszámíthatatlan és bonyolult engedélyezési folyamat. Kéményt sem kell ehhez építeni. Ráadásul radiátoros fűtési hőleadókhoz is kiválóan megfelel. Azonban hátránya, hogy jelenleg az áram a legmagasabb árú energiahordozó és e miatt hosszabb távon az egyik legköltségesebb fűtési rendszer lehet. E miatt a leendő felhasználók napelemmel társítva tervezik üzemeltetni a fűtési rendszert, hogy azzal kompenzálják a pénzügyi egyensúlyt. Sajnos a napelem további anyagi ráfordítást eredményez, ami általában 8-10 év múlva fordul nettó “termőre”. A fentiek figyelembevételével kisebb méretű házakba, nyaralókba napelem nélkül is érdemes lehet vele számolni.

Időnként megjelenik több csodakazán technológia, pl. “ionkazán” néven is, ami forradalmi hőtermelési technológiát ígér, de független mérések alapján még nem bizonyosodott be róluk, hogy jobb hatásfokuk lenne, mint egy átlagos elektromos kazán, ami ellenállás alapon fűt. Ráadásul az eddig forgalomba hozott típusokról sorra kiderült, hogy alapvető biztonságtechnikai hibáik vannak, ami a technológiára vezethető vissza – így a hatóság folyamatosan tiltó listára száműzi ezeket. Tehát utóbbi nem ajánlott kategória!

Jelenleg talán a legkorszerűbb technológiát a különböző hőszivattyúk képviselik. Sokan azt hiszik, hogy a hőszivattyúhoz feltétlenül le kell fúrni több 80-100m mélységű lukat, amibe egy szondát kell rakni, amivel a talaj hőjét tudjuk gazdaságosan kinyerni. Ez egy költséges és engedélyköteles kivitelezés – így csak a gazdagok játszószere. Ez csak az érem egyik fele. Ugyanis jelenleg a talajszondás kinyerési mód az egyik legjobb hatásfokú hőszivattyú. Tehát a beruházási költségek valóban magasabbak, de a gazdaságos üzemeltetés hosszabb távon borítékolható. A talajszondás módnál csak a folyóvízből, tóból, kútból vagy egyéb természetes vízrétegből kinyerhető hőszivattyú lehet jobb választás, mert itt a jobb hőátadás miatt magasabb hatásfokot is kaphatunk. Azonban a természetes vizek jelenléte csak kivételes helyszínen adottak. Akinek kis patak folyik a kert végében, annak feltétlenül meg kell vizsgálnia ennek a fűtési módnak a lehetőségét. A kútból kinyert hőenergiának lehet létjogosultsága, de csak meglévő kút esetén ajánlott, ráadásul a “leharcolt” melléktermék vizet is el kell nyeletni v.mi módon – így nehezen tervezhető a kivitelezése anyagi szempontból. E miatt ezt is kevesen fogják választani.

hőszivattyú elvi rajza

Tehát az említett hőszivattyúk nem lesznek túl népszerűek a magyar piacon. Azonban a levegő-víz hőszivattyú típusok már sokkal kedvezőbb kondíciókkal rendelkeznek. Ezek olyan hőszivattyú típusok, amiknek van egy a klímáknál már megszokott kültéri berendezésük, ami vezetékkel össze van kötve egy a házban található beltéri egységgel. A hőszivattyú speciális hűtőkörével (kompresszor-kondenzátor-adagoló-elpárologtató) és hűtőközegével (jelenleg pl. R410a-val vagy újabban R32-vel) a kültéri egységet a környezeti hőmérséklet alá hűti, majd az így kinyert hőmennyiséggel a belső hőcserélőt fűti. Ezzel a módszerrel állítja elő a fűtési vizet és némi extrával akár a használati meleg vizet is. A külső hőmérséklet csökkenésével azonban a hatásfoka is csökken, így sokáig csak +5˙C-os hőmérsékletig ajánlották ezeket a berendezéseket. Ez alatt már elérte a COP=1-es szintet, azaz drágább volt használni, mintha pl. elektromos kazánnal fűtenénk. Azonban megjelentek az európai piacona olyan hőszivattyú típusok is, ami kifejezetten a mi kontinentális téli hőmérsékletünknél is folyamatos üzemet biztosíthat akár -25˙C-ig! Tehát ha kifejezetten ilyen típusú levegő-víz hőszivattyút építünk be, akkor nem kell kiegészítő fűtést sem alkalmazni. Ezek a hőszivattyúk optimális üzemelés mellett SCOP=4 jósági hatásfokon is működhetnek az éves üzemet figyelembe véve, ami annyit jelent, hogy 1kW villanyáram befektetésével, 4kW hőmennyiséget állíthatunk elő. Tehát 1/4-e pl. egy elektromos kazán fogyasztásához képest. Ráadásul egy korszerű hőszivattyúhoz H-tarifát (esetleg GEO tarifát) is lehet igényelni, ami még kedvezőbbé teszi a működési költségeket. Azonban fontos megjegyezni, hogy ez a kiváló hatásfok csak akkor fog megvalósulni, ha a lehető legalacsonyabb hőmérsékletű fűtési vizet állíttatjuk elő. Ebből adódóan pusztán radiátoros fűtési rendszerhez egyáltalán nem ajánlott. Elsősorban felületfűtéshez, azaz padló-, mennyezet- és szükség esetén esetleg falfűtéshez ajánlott alkalmazni. Sajnos ezek a feltételek megdrágítják a kivitelezés költségét, amit a berendezés ára is tovább terhel. Ráadásul ehhez a korszerű technológiához speciális hűtős épületgépészeti jogosultság (F-gáz) és nagyfokú szakértelem is szükséges, ami miatt kevés kivitelező fogja ajánlani, ezen ismeretek és jogosultságok hiányában. Minden előnyt és hátrányt átgondolva, ár-érték szempontjából ez az egyik legjobb fűtési rendszer. Ráadásul némi kiegészítéssel, ugyanazzal a rendszerrel a hűtési igényünket is megoldhatjuk vele. Sőt mindezt megfejelhetjük egy kisebb napelem-beruházással és a villamosáram igényünkön felül, a fűtési és hűtési rezsi költségeinket is lenullázhatjuk.

Végső soron mindenkinek saját magának kell átgondolnia az igényeit, lehetőségeit, a környezet védelmi szempontokat, de a fenti információk alapján talán sikerül dönteni. Amennyiben további információra lenne szükség, úgy a Bautechnik készséggel felajánlja szakértelmét. Ehhez az első bekezdésben felsorolt információkra feltétlenül szükség lehet. Azonban a fontos döntéseket, ezzel együtt a felelősséget végső soron a leendő tulajdonosnak, felhasználónak kell meghozni. Sikeres döntést kívánunk!